Pöttöm és a Manók ajándéka

November közepén, mikor először kezdtek deresedni a fűszálak és a csipkebokrok levelei, Pöttöm izgatottan indult az óvodába. Ezen a reggelen érezte először, hogy hamarosan itt a Karácsony. Az óvodába vezető úton arról ábrándozott, mi minden kerül majd a kívánságlistájára és elképzelte, hogy hamarosan az anyukája mellett készítheti a vacsorát abban a játék konyhában, amire olyan régóta vágyott. 

Amikor megérkezett a csoportszobába és lehuppant legjobb barátnője mellé a reggeliző asztalhoz, látta, hogy a kislány lógatja az orrát. Pöttöm megkérdezte tőle, miért szomorkodik. A kislány elmondta, hogy aggódik, a testvéreivel idén sem kapnak majd karácsonykor ajándékot.  Sajnos a szülei nem engedhetik meg maguknak, hogy neki és a testvéreinek megvegyék az áhított játékokat, vagy bármilyen apróságot. Ezért a kislány egyáltalán nem örült a karácsonyi hangulatnak. Pöttöm érezte, hogy összeszorul a szíve, de tudta, kik tudnának neki tanácsot adni ebben a helyzetben. Kiosont a csoportból, bebújt egy szekrénybe, majd behunyta a szemét és magára szórta a varázsport, elmondta a varázsigét, hogy az messzire-messzire repítse. El az óvodából, a városból, az országból… el egészen a manók icurka-picurka világába, ahol ő maga is icurka-picurka manócskává vált. A manók örömmel fogadták régi barátjukat. Pöttöm elmesélte nekik, hogy egy nehéz ügyben kéri a segítségüket. Azt szeretné, ha egyetlen kisgyereknek sem lenne szomorú a karácsony. A Manók tanakodni kezdtek, hogyan segíthetnének Pöttömnek. Mindenkinek támadt egy ötlete, de valahogy egyik sem tűnt megfelelőnek. Mázga manó szerint megkérhetnének néhány szuperhőst, hogy segítsenek a Mikulásnak mindenkihez eljuttatni az ajándékokat. Azonban, mivel egyetlen szuperhőst sem ismertek, ezt az ötletet elvetették. Pepe szerint egy karácsonyi focimeccs is szuper ajándék lehetne, de a többiek nem rajongtak az ötletért. Ugyanis nem mindenki szeret a hidegben kint játszani. A legjobb ötlet Riri manótól érkezett. Pöttömhöz fordult és azt kérdezte: 

- Pöttöm, te minden játékodat használod otthon? 

Pöttöm elgondolkodott. Eszébe jutott, hogy van egy szép színes zsák a szobája sarkában, tele olyan játékkal, amikhez már nagyon régen nem nyúlt. Eszébe sem jutnak, csak ott árválkodnak a sarokban. 

- Nem, nagyon sok játékom van otthon, amivel már nem játszom.- Mondta Pöttöm. 

- Ez nagyszerű!- örült meg a válasznak Riri.- Te már nem játszol vele, mert kinőtted, vagy meguntad, de más lehet épp arra a játékra vágyik! Összegyűjthetnéd és becsomagolhatnád ezeket a játékokat, hogy egy másik kisgyereknek örömet szerezhessen. 

- Rajzoljunk egy plakátot, amit Pöttöm aztán elvihetne az óvodába, a boltba, a postára, hogy mindenki tudjon róla! - lelkesedett Mia manó, aki fejben el is kezdte rajzolni a plakátot. 

- Igen, ez fantasztikus ötlet! Elviszem mindenhová a plakátokat, a gyerekek pedig becsomagolják a megunt játékaikat.- Tapsolt örömében Pöttöm. 

Mindenki nagyon izgatott lett, azonnal munkához is láttak. Egész nap dolgoztak a plakátokon, mindenki tetőtől talpig színes volt a festéktől és zsírkrétától, de nagyon elégedettek voltak a végeredménnyel. Pöttöm hihetetlenül hálás volt a manóknak. Elbúcsúzott és visszatért az óvodába, majd a tervek szerint mindenfelé kiragasztotta a plakátokat. 

Amikor a karácsonyi szünet után a gyerekek visszatértek az óvodába, Pöttöm barátnője ragyogó arccal mesélte, hogy karácsonyi csoda történt! Karácsony reggelén őt és a testvéreit ott várta egy-egy cipősdoboznyi ajándékcsomag a fa alatt.